A zene mindenkié - Zene Ünnepe Berlinben

Tegnap este volt a leghosszabb nappal és egyben a Zene Ünnepe is, ahogy Budapesten is persze. Így a Gyerekkel és a Kutyákkal nekivágtunk megnézni, mi is ez itt. Konkrét programot nem tudtam kinézni, mert vagy az érdeklődők száma miatt vagy a netem miatt egyszerűen nem jött be rendesen az oldal. Szerencsére kiderült, hogy így volt a legjobb. Átsétáltunk az Oberbaumbrücke-n Kreuzbergbe, de már a hídon 2 kis zenekar nyomta nagyban. Az egyik egy Máriás-féle free jazz volt Máriás-féle szövegek nélkül, csak szaxofonnal. És persze legjobban Dávid basszusai hiányoztak belőle, így gyorsan tovább álltunk. Beljebb egy kis téren dj-k kezdték a műszakot, a Görlitzer park felé vezető utcában pedig már majdnem olyan hangulat volt, mint a Szigeten. Az egyik kedvenc szudáni falafelesünknél hirtelen egy élő koncertbe botlottunk dobbal, elektronikus csellóval és gitárral meg Serj Tankient is megszorongató énekkel. Egyszerűen zseniális volt. És persze tele volt az összes ülőhely, fogytak a falafelek és a sörök. Aztán a keresztutcában lévő étteremből mókás punk együttes kiabált, az italbolt előtt pedig már forró hangulat volt egy dj és egy guminő által. És még csak most értünk a Görlitzer parkba!
Itt meg persze több színpad, többféle stílus, djk és kisebb utcazenész csoportok  hamisítatlan fesztivál hangulat. Csak Toitoi szag helyett isteni hársfaillattal vegyes viccesmókafüst terjengett...
Átsétálva a Sage nevű Spree parti helyre meg újabb elektronikus muzsikára adták elő kortárs mozgásperformanszukat a jelenlévők, ha erre jártok, mindenképp csekkoljátok a toilettet! Érdemes!
Egyszerűen nem tudtuk olyan helyre menni, ahol ne szólt volna valamilyen zene. A legtöbb helyen rögtönzött élőkoncertek, dj-k vizuállal vagy anélkül, vagy egyszerűen csak valaki kedvenc lemeze bömbölt a kifelé fordított hangfalakból... Nagyon jó kis este volt, mert a zene mindenkié!

Amilyennek csak akarod

Szerintetek milyen fogadtatása lenne egy fiúnak Tau bácsi kalapjában és Bros-t idéző napszemüvegben, enyhén kinőtt nadrágban, mezítláb a 4-6-on? Vagy két harmonikás cigánynak madártollas kalapban a földalattin? Vagy ha mindegyik lábujjkörmömet más színűre festeném és persze szandit vennék fel? Esetleg, ha melléd ülne a 7-es buszon egy lady boy gyönyörű tetoválással a mellkasán? Legalábbis szerintem lady boy volt, mert egy lány sem igazgatja a villamoson így a melleit. Na jó, talán Soma, de ő más kérdés. Neki is nagy sikere lenne erre. Vagy éppen pont nem, mert itt sok Soma mászkál az utcákon. De van rózsaszín hajú, elveszett tekintetű lány is a metrón, aki Janis Joplint is ledalolja egy szál gitárral. Ilyen van fiúban is, barna hajjal és égszínkék szemekkel.Van óriás buborékokat fújó bácsi a Mauer parkban a gyerekek kedvére, de persze a felnőttek száját is elhagyja időnként egy-egy woooow. Vannak piros lámpánál ablakot mosó cigány lányok Kreuzbergben. Húsztagú, grillező muzulmán családok, a metál koncertet rögtönző srácok mellett közvetlen a Volksparkban. A tejfölszőke tinilány mosolyogva segíti le a nála nem sokkal idősebb éjfekete lányt a lépcsőn a babakocsival. De az is lehet, hogy csak én gondolkodtam ezen a villamoson.
Szeretem, hogy itt lehetsz akármilyen. Legyél az, aki csak akarsz! Csak szedd fel a kutyakakát! :)

Szerintem Neil Gaiman Berlinben járt

Imádom Neil Gaimant az ő hihetetlen, de mégis olyan valódi, olyan magával ragadó, teljesen normálisnak tűnő szürrealitásával. Ő jutott az eszembe, illetve Lady Ajtó a Sosehol című könyvből vagy éppen az Anansi fiúk, amikor megláttam ezt az erkélyt.

És persze imádom Berlint is, ahol ilyesmi egyáltalán előfordulhat.
Egészen izgalmas különben, hogy hogyan nő az ember önbizalma, ahogy egyre jobban ismeri a várost. Egyre inkább érzem, hogy itt otthon vagyok. De persze már az első alkalommal mindenki azt mondta: Berlin loves you!
Ma egyébként felfeldeztünk a Gyerekkel egy új fagyist, így már két legkedvencebb fagyizónk is van. Na de a fagyizókörkép egy másik poszt lesz majd. Ahogy az is, hogy milyen a gyerekfasizmus és milyen egy ex-foglaltházban lakni.